Sziasztok!
Ez nem a folytatás, csak most ezt írtam. Remélem Ti is örülni fogtok neki, mert én még napközben is csak arra tudtam gondolni, hogy miért nem vagyok képes gépelni a táskámban lévő pendrivera. Be kell valljam, engem is nagyon foglalkoztat az épp aktuális mizéria. Kíváncsi vagyok, Ti hogy vagytok vele.
Olvassátok ezt hasonló szeretettel, mint ahogy én írtam! És a végén, ha úgy érzitek, kérlek mondjátok el, mit gondoltok róla! Köszönöm.
Puszi :)
Dorcsa
Csak annyit láttam a konyhából, hogy dühösen telefonálva
rohan át a nappalin, szinte feldöntve az útjába kerülő tárgyakat. Napok óta ez
ment. Épp, hogy picit megnyugszik, minden olyan, mint szokott lenni, aztán egy
telefon, vagy egy email, esetleg egy sms, sőt, néha csak egy kósza gondolata is
elég ahhoz, hogy teljesen felhúzza magát.
Próbálok nem arra gondolni, hogy vajon most milyen hírt kap,
és nem reménykedni abban, hogy lassan megoldódnak a problémák. Igyekszem csak
arra figyelni, hogy az előttem fortyogó főzelék nehogy odaégjen, de valahogy
nagyon nem tud lekötni. Hiába tudom, hogy szereti, egyszerűen nem élmény úgy
készíteni neki akármit is, hogy biztos vagyok benne, hogy morogni fog. És
persze, tisztában vagyok vele, hogy mindez nem ellenem szól, és, próbálja minél
kevésbé hazahozni a dolgokat, de hiába menekül el a gyárból, a pályák
közeléből, a hírek itthon is utolérik. Valójában az lenne a probléma, ha nem
érnék, hiszen nem értesülne máskülönben a fejlesztésekről sem, de most valahogy
nem tudtam ennek örülni.
A szagelszívótól még hallom a fax jellegzetes hangját, de
hiába figyelem nagyon, nem hallom, hogy tovább beszélne a finnem telefonon.
Szóval vagy csak magyaráznak neki, amitől még idegesebb lesz, mert utálja, ha
kioktatják, vagy már vége a telefonbeszélgetésnek.
Az edény alatt kisebbre veszem a gázt, de megszokásból még
kavargatom. Közben akaratlanul is a Kimi felől érkező legapróbb neszekre
koncentrálok. Hallom, ahogy végez a gép. Majd a papírokat rendezgeti. Hogy
azokat, amiket most kapott, vagy régebbi, eddig is az asztalára ledobva heverő,
gondolom hasonló témájú társait. Már hetek, ahogy én érzem, szinte hónapok,óta
csak egy téma megy. De az folyamatosan. A menedzserrel is, a csapatnál is, a
sajtóban is, és, ahogy látom, az ő fejében is.
És a rosszabb fajta balsejtelmeim beigazolódni látszanak,
vagy inkább hallatszódnak, amikor egy halk, de annál dühösebb káromkodás után
csak a bejáratiajtónk tompa puffanását hallom. A kinti sötétségtől nem látom,
de valószínűnek tartom, hogy az utcára megy, hiszen a kocsikat a garázsból
gyorsabban és kényelmesebben is elérhette volna. Elzárom a főzelék alatt
teljesen a gázt, nem foglalkozva azzal, hogy jobbat tenne az ízének, ha még
rotyog egy kicsit. Elhúzom, hogy biztos legyek benne, nem gyújthatom fel még véletlenül
se a házat, majd kimegyek az előszobába. Az ajtó nem csukódott be rendesen.
Ahogy lenyomom a kilincset, hogy megigazítsam, egy kicsit kinyílik, és
beáramlik a kinti hideg. Talán annyira nincs is hideg, csak én voltam meleg
helyen, a tűzhely mellett. Mindenesetre azt érzem az illatokból, és látom is,
hogy esik.
A fogasra pillantok, és nem is lepődök meg rajta, hogy ott
találom a dzsekijét. Pulcsi nincs rajta, az biztos. Hiszen ő pasi, és a férfiak
sose fáznak. Még a hóban is képesek rövidujjúban mászkálni. Hát még a finnek.
Én lekapom a sajátomat, majd rövid gondolkozás tán az övét is. Visszamegyek a
konyhába, még egyszer leellenőrzöm a tűzhelyet, kinyomom a szagelszívót, és kifele
jövet a lámpát is lenyomom. Megszokott mozdulattal kapom fel a kisasztalról a
kocsikulcsomat, hogy aztán a garázsba érve a kabátokat az anyósülésre hajítva
lassan elinduljak. Fel sem merült bennem, hogy megnézzem mit kapott. Ha el
akarja mondani, úgyis elmondja, ha meg nem, akkor csak én érezném rosszul
magam, hogy nem bízom benne. És most ideges is. Ismerem. Pontosan tudom, hogy
nem lesz egyszerű elérni, hogy tényleg lenyugodjon, ha csak ő nem akarja.
Annyiban reménykedem csak, hogy a kocsiba beül. Azzal senkinek nem segítene, ha
még meg is fázna. De azzal sem, ha csak eljátszaná, hogy semmi baj sincs. Mint
azt annyiszor próbálta az elmúlt időszakban. Látszik rajta, még a tartásán is,
hogy nincs minden rendben.
Komótos tempóban gurultam ki a kertből, azon gondolkozva,
hogy merre is induljak el. Jobbra, a lejtősebb úton, vagy balra az emelkedőn…
Ha dühös, mindig kihívásokat keres magának. Edz, fut, vagy akármi hasonló. Ez
szólt az emelkedő mellett. De már elege van az egészből, és szerintem fáradt
is. Nem akarna magának plusz erőfeszítést. Még annyit sem, amennyit ez a pici
domb jelent. Hirtelen ötlettől vezérelve jobbra tekertem a kormányt, és csak
hagytam a kocsit gurulni lefele. Az ablaktörlő szorgalmasan törölte a lecsorgó
esőcseppeket, én pedig reménykedtem, hogy minél hamarabb megtalálom azt, aki
után a szívem húz. Pár percnyi lassú kocsikázás után kénytelen voltam a gázt is
nyomni, de nem gyorsultam be, nem akartam megtörni a kellemes hangulatot, ami a
kocsiban uralkodott.
Végre megláttam. A jobb oldali járdán, leeresztett
vállakkal, erőteljesen ballagott. Persze teljesen elázva. Szőke haja, amennyire
ki tudtam venni, teljesen a fejéhez tapadt, és a pólója is átázott. A kocsi
elől beljebb se húzódott a járdán, de talán ez volt a szerencsém. Így könnyen
ki tudtam szólni a lehúzott ablakon, hogy szálljon be. De mintha meg se hallott
volna, battyogott tovább. Rövid ideig még gurulok mellette, de hamar elegem
lesz, és egy picivel előtte megállítom az autót.
- Kimi Raikkönen! – emeltem meg a hangom, hogy ne tudja
eljátszani, hogy nem hallotta meg.
- Minek jöttél utánam? – állt meg végre, a lehúzott ablak
mellett, zsebre tett kezekkel.
- Mert szeretlek. És csak annyit hallottam, hogy bevágod
magad után az ajtót. Aggódtam! – próbáltam kifürkészni a tekintetét, de a
sötéttől ez szinte lehetetlennek bizonyult.
- Sétálni szeretnék. – vonta meg a vállát közönyösen. És
indult volna tovább.
- Kimi… Esik, és csurom víz vagy már így is! Legalább a
kabátodat vedd fel!... De én jobban örülnék, ha beülnél. – tettem hozzá a végét
csendesen.
Talán én lepődök meg kettőnk közül jobban, amikor egy rövid mérlegelés
után kinyitja az ajtót, és beül mellém. Nem szól egy szót se, csak az ölébe
veszi a kabátokat, és elkezdi birizgálni a cipzáromat. Én a megszokott
tempómban elgurulgatok az első pontig, ahol biztonságosan meg tudok fordulni a
kocsival, majd kicsit nagyobb lendülettel visszaindulok, most fel a kisebb
emelkedőn.
A garázsba beparkolva még mindig nem szólalt meg egyikőnk se.
Amikor viszont, a motor leállítása után, beállt az igazi kemény csönd, Kimi
hangja egyből megtörte.
- Ha a Ferrarihoz mennék, újra kitörne a hajcihő. Hogy velük
lettem világbajnok, hogy visszatértem… De nem ez a legnagyobb baj. Hanem, hogy
megint Alonso lenne az elsőszámú. Ha talán hivatalosan nem is. És egy olyan csapat,
aki egyszer már megcsinálta velem az, amit akkor… Viszont, ott mindig jó volt a
hangulat. És, mint 2009-ben is, ott valószínűleg menne az autó. – kezdte sorolni,
de közben rám nem nézett volna. Inkább teljesen elmélyülten bámulta a szemben
lévő falon sorakozó lekvárokat. – Ha a Red Bullal szerződnék le…Már ha tényleg
komolyan gondolnák azt az ideiglenes ajánlatot… Ott versenyképes lenne a kocsi
és a csapat is. De rengeteg promós dologra kellene menni, amit nem hagynának,
hogy lerázzak. Semmi mozgásterem nem lenne. – rázta meg a fejét. Ha meg
maradnék, akkor hozzám igazodnának. Kevés lenne a kötelező sajtó. Ami lenne, az
is olyan, amit elviselek. Itt is többnyire jó a társaság. A kocsi meg… Hát az
néhány pályán egy kalap szar. Van, ahol ki lehet hozni belőle valamit, de… Néha
mintha nem is gurulna. – hallgat el. Én, ha minden a szokásos rendben lenne,
biztosan kaptam volna itt egy megjegyzést arra, amilyen tempóban hazajöttünk.
De nem. – Menjünk. Ezen nem érdemes filózni! – néz rám várakozóan, majd amikor
aprót bólintok, kipattan a kocsiból. – Meg se kérdezed, hogy miért nem? – áll elém,
mosolyogva az ajtónál. Én meg annyira ledöbbenek a hirtelen hangulatváltásán,
hogy szinte válaszolni is elfelejtek.
- Mert úgyis lesz valahogy, és nincs jó döntés? – nézek fel
a vidáman csillogó szemeibe. Annyira régen láttam már ezt, és úgy vágytam rá!
Megállítanám az időt, hogy csak ezt nézhessem, és a szívből jövő, pasis mosolyt
az arcán. Vagy legalább azt elintézhetném, hogy soha ne kelljen mást látnom…
- Nem! Most nem! – rázza meg a fejét, továbbra is
mosolyogva.
- Hanem? – teszem fel neki a kérdést, amit már láthatóan
nagyon várt.
- Döntöttem! – jelenti ki, és, ha lehet, egy még boldogabb
mosoly szalad szét az arcán. Nekem pedig egy mázsa súly hullik le a szívemről.
Mert akármi is lesz a döntésének a következménye, biztosan jobb lesz, mint az
eddig tartó bizonytalanság.
- Ennek örülök! – pipiskedek fel, hogy megcsókolhassam.
Direkt nem kérdeztem, hogy hogy döntött. Úgysem mondaná el. Élvezné, hogy
furdal a kíváncsiság, és hogy majd a legváratlanabb pillanatban jelentené be a
jövő évi csapatának nevét.
- Meg se kérdezed, hogy hova gyere velem, ha elhívlak a
gyárba? – ráncolja össze picit a homlokát, miután elszakadunk egymástól.
- Nem! – nyújtom rá a nyelvem, és kiélvezem, hogy most végre
én is okozhatok neki meglepetést. – Viszont menjünk, mert tényleg megfázol.
Beérve egyből kilép a cipőjéből, majd a nappalin keresztül
elindul a fürdő felé.
- Kicsim… - áll meg, és fordul vissza, már félmeztelenül,
kezében a csöpögő pólójával.
- Hmm? – nézek a szemébe, miután megcsodáltam az elém táruló
látványt, amit soha nem fogok megunni.
- Tényleg nem érdekel, hogy kivel fogok leszerződni? – néz rám.
Kicsit hitetlenkedve, picit cukkolva, de mindenképpen felszabadultan
mosolyogva.
- De érdekel…
- Akkor miért nem kérdezed meg? – húzza fel az egyik
szemöldökét.
- Úgysem mondanád el… Miért elmondanád?
- Lehet… - kacsint rám, egy csibészes vigyor kíséretében.
- Hát jó, akkor… Kimi, mit döntöttél, hova szerződsz? –
kérdezem meg, már teljesen előttem állva, hogy felfele kell nézzek, ha a szemét
szeretném látni.
- Nem mondom meg!... – nevet rám vidáman, de közben már
szorosan magához húzva megölel.
Érzem, ahogy a hajából csöpög rám a víz, és valószínűleg a
nadrágom is hamarosan át fog ázni az övétől, de nem érdekel. Boldog vagyok.
Örülök, hogy végre megint a megszokott, kellemes légkör uralkodik körülöttünk.
Hogy eltűntek, ha csak időszakosan is, a fejünk fölül a felhők. Hogy végre
megint felszabadultan képes nevetni, és piszkálni engem, mindkettőnk
szórakoztatására. És kit érdekel, hogy hol lesz jövőre?
Felőlem akár a Marussiához is mehet, ha oda szeretne. Nekem
csak annyi számít, hogy boldog legyen.
Ui.: Ti mit szeretnétek, hol folytassa Kimi jövőre? És ezzel szemben szerintetek hol fogja? :)
Oh.. hát ez nagyon aktuális. :)
VálaszTörlésÉn remélem marad....nagyon-nagyon nem szeretem a ferrarit.
Remélem nem megy vissza a Ferrarihoz, az a csapat túlságosan Alonsora hajaz, és ott csak második számú pilótát akarnának belőle csinálni. :(
VálaszTörlésMost jelentették be hogy a Ferrarihoz szerződött le:// Gondoltam hogy ott fogja hagyni a Lotust!De hát az Ő döntése!:))
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésÉn is most olvastam... Hát, mindenesetre kíváncsi leszek, mennyire fog összejönni a Ferrarinak az, hogy ne Alonso legyen az első számú pilótájuk. De reméljük a legjobbakat! Végülis, velük lett vb, és a kocsik azóta is jól mennek.
Én személy szerint nagyon meghallgatnám azokat a beszélgetéseket, ahol megpróbálják Kiminek beadni, hogy ő csak 2. lehet... :D
Puszi :)
Szia Dorcsa, nagyon tetszett a kis történet, aranyos volt Kimi nekem is kellene egy ilyen szexi pasi :)
VálaszTörlésSzerintem Kiminek jól állt a Lotusos cucc, nem tudom a piros milyen lesz? :/ Na komolyan, kicsit ellent kell mondanom nektek, mint Alonso drukker (és Kimi és Seb és Button és stb stb stb ... :)) itt nem úgy van, hogy Alonso lesz az első számú pilóta, hanem az aki kivívja magáénak ezt a címet, a Red Bullnál miért Seb, a Lotusnál miért Kimi, a Ferrarinál miért Alonso? Mert ők valamivel jobbak voltak az első futamokon mint csapattársaik, és ha jövőre az első három futamon Kimi olyan szinten elhúz Alonsotól, hogy nagyon, akkor el kell fogadni, hogy Kimi lesz az első számú pilóta és fordítva is igaz. Ezt az Alonso szurkolóknak és magának a pilótának is akármilyen nehéz lenne megemészteni ez így van, ha Alonso béna lenne idén, akkor nem ő lenne az 1. számú pilóta hanem Massa, egyértelmű.
Bocsánat a kisregényért :)
Szia!
VálaszTörlésLya, hadd mondjak ellent neked, a Ferrarinál mindig volt első és második számú pilóta, kivéve talán 2008-at. Ott egyértelmű volt, hogy a csapat hátráltatta Kimit,mert ők már tudták, hogy Alonso jön neki pedig menni kell,mert a nagy Alonso nem bírja elviselni, ha erős csapattársa van, miért akarta annyira most azt, hogy maradjon Massa? Azért mert gyenge, nem veszélyes. De ugye egy kétszeres vb-ot nehéz lenne kitenni, ezért nyomatták Massát, aki még így se tudta megnyerni azt az évet. Nem örülök, hogy vissza megy hozzájuk, de annak igen, hogy még mindig az utolsó bajnok náluk! Nincsen bajom Alonsoval, de a csapat a Ferrari undorító szemét banda!!!!! Sajnálom hogy vissza megy hozzájuk, de ő tudja és mint rajongó ezért nem fogok tőle elfordulni, de a csapatot rühellem, ezért: http://kimi-sebi.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1191625
Remélem 2014-ben Ő fogja elvenni Vetteltől és a Red Bull-tól a vb címet.
Bömbi