Tizenegyedik"

-          Nati, 11re a tévénél kellene lenned, ha megoldható. Ha nem akkor is! – zavart meg a telefonom békés reggelim közepette.

-          - Jó, de minek?

-          Verseny előtti, és amúgy is esedékes interjú. Ne aggódj, Nora Lakhtig fog meginterjúvolni. … Aggódj mégis. Élő adás.

-          - Remek… valami megkötés van, bármit illetően?

-          Nem, részünkről akár mit mondhatsz, és beszéltünk a Lotusos sajtósokkal, megtarthatod a stílusod.

-          Merték volna, mi?

-          Jó. Öltözködéssel kapcsolatban sincs megkötés. Remélem, nem kell mondani, hogy viszonylag csinosan menj!

Na így kerültem be ide a stúdióba. Nem nagyon szerettem itt szerepelni, akkor már inkább a versenyhelyszínen, vagy más kevésbé mesterkélt helyen. De annak örülnöm kellett, hogy Nora interjúvolt meg, mert vele jóban voltam, mondhatni barátok voltunk. Hülye kérdéseket is feltett néha, de ő volt az első, akinek a fejébe vertem, hogy a magánéletem a médiába tabu. Ezért mindig csak szakmán kívül beszélgetünk róla.

-          Először muszáj feltennem a legsablonosabb kérdést: mit vársz a versenytől?

-          Nekem meg muszáj azt felelnem, hogy világbajnoki címvédést. Ami igazából igaz is! Rettenetesen örülnék neki, ha sikerülne, de el kell ismerjem, megint nagyon erős mezőny van. Én őszintén szólva gyönyörű kűröket és lelkes közönséget várok.

-          Jobban izgulsz, mint a többi verseny előtt, vagy ez is csak egy olyan, ahol a legjobbat kell nyújtanotok?

-           Itt is a legjobbat kell nyújtanunk, mint mindig. És talán kicsit jobban izgulok, mint egy területi versenyen, hiszen sokkal nagyobb a tét. De szerintem ez egészséges, ha abból indulunk ki, hogy aki itt nyer, az idén a világ legjobb jégtáncosaként lesz számon tartva.

-          Azt figyelembe veszed jégre lépés előtt, hogy címet kell védenetek?

-          Nem, akkor más szinte semmit nem gondolok át. Olyankor már csak én vagyok, meg Peter, meg a zene, meg a jég… Meg még néhány dolog. De a múlt nagyon nem. Most csak az számít, hogy most mi van. Nem mondom, hogy a pillanatnak élek,  de nem nézem olyan távlatból az életem, hogy ezt figyelembe kellene vennem.

-          Hogyan értékeled a felkészüléseteket? Mind hangulatra, mind hasznosságra.

-          Az ember a legtöbb több órás edzés után, még ha nem is megy minden a lehető legjobban, úgy érzi, hogy ennyi, több nem kell, többre nem képes senki. Így, a verseny előtt, már nem értem, minek aludtam például. Pont megfelelő idő lett volna még egy kis gyakorlásra.

-          Mesélnél egy kicsit Kimi Raikkönennel való kapcsolatotokról? 

-     Az ilyen kérdéseket tudod, hogy utálom...

-     Valamit ennek ellenére kérlek válaszolj!

-          Most akkor mondjam, hogy van két rejtegetett gyerekünk? Vagy három?

-          Nati! Élő adásban megy!

-          Ööö… Tudom! Akkor inkább legyen csak kettő.

-          Nem akarok beleszólni, se partner lenni a hülyeségedben, de kevesebb, mint egy hónap alatt hogy hoztátok össze?

-          Jajj, Nora, fogalmam sincs! Te vagy a riporter, ilyeneket neked kell tudnod!

-          Jó, akkor erről majd máskor csinálunk egy mélyinterjút. Majd amikor ráérsz a gyerekem mellett. Rendicsek?

-          Felőlem! Csak nehogy megtudja…

-          Akkor mos komolyabb vizekre evezve… Mindenkit érdekel, hogy milyen lehet a magánéletben. Olyan szótlan veletek is, mint a sajtóval?

-          Őszintén bevallom, hogy nem tudom a sajtóval milyen. Nem nagyon néztem utána az interjúknak. Csak általánosságban tudom mondani, hogy az emberek gyakran mások, mint amilyennek beállítják őket.

-          És mi a személyes véleményed róla? Mennyire álltok közel egymáshoz?

-          Hát találkozni már volt alkalmunk, és beszélgettünk is, de nem tudtam róla reális képet alkotni. Legalábbis szerintem. Fontos verseny előtt vagyunk. Csak arra tudtam koncentrálni, és minden elvesztegetett percet számoltam, amit nem a gyakorlásra, fejben való készülésre fordítottam. De mikor vége van a versenynek igyekezem jobban megismerni, ígérem.

-          Szóval egyelőre még hátráltatónak érzed a Lotus F1 csapattal való közös munkát?

-          Úgy valahogy… Túlságosan a verseny előtti időszakba esett bele. Nincsenek ezzel kapcsolatban előítéleteim, de majd jövő keddtől kezdve fogok csak komolyabban koncentrálni rá.

-          Nagyon beleszól az életetekbe a csapat? Nagy változás ez?

-          A beleszólás alatt mit értesz?

-          Hát például hogy megmondja e, hogy mit nyilatkozhatsz a sajtónak?

-          Próbálnák meg… Lehetetlen vállalkozás!

-          Még azt se határolják be, hogy a csapatról mit mondhatsz? Mert gondolom, rendelkezel bizonyos mennyiségű háttér információval róluk.

-          Ez eddig fel sem merült bennem. Mármint, hogy bármit kiadhatnék… Szerintem nem is tudok sokat… De akkor most megpróbálhatom!

-          Biztos? Lesz baj?

-          Annyi információ, amit én tudok, senkinek nem árthat. Szóval szép sorjában… Először is szép a kilátás a teraszukról.

-          Háát…Ez fontos információ!...  Emiatt valaki elveheti az épületet!

-          Tényleg! És a sósmogyorót szállító cégüket is leszerződtethetik máshova, mert az egészen finom volt! De ha már itt tartunk… A vízadagolójukat el kellene tüntetni! Merészelt akkor kifogyni, amikor mi kerültünk volna sorra… Kénytelenek voltunk elvánszorogni a folyosó közepéig a másikhoz!

-          El tudom képzelni mennyire csúnyán néztetek az automatára!

-          Hát még a pasasra, akik előttünk volt a sorban!

-          Tényleg nem érné meg korlátozni, hogy mit közölhettek, és mit nem! Az autót nem is láttátok?

-          De… Várj!... Azt hiszem fekete - arany… De nem biztos! De túl feltűnő darab. Így nem hoztuk magunkkal.

-          A nyavalyába! Pedig azzal sokkal gyorsabban ott lehetnétek minden versenyen, és nem utolsó sorban interjún!

-          Most hogy így szóbahoztad, nem tudod véletlenül mennyivel tud menni egy olyan?

-          Hát 300km/h-val biztosan. Ha nem is vagy egyelőre olyan jól informálva, valamennyit biztosan tudsz a versenyekről. Mi a véleményed?

-          Az, hogy értelmetlen.

-          Ugye tudod, hogy ezért most rengetegen haragszanak rád?

-          Persze, de mindig is őszinte voltam. Nem fogok minden féle autósport rajongó miatt megváltozni! Főleg nem aútósportrajongóvá!

-          Nem is kell! Ne aggódj, szerintem a rajongóid nevében is mondhatom, mi így szeretünk! És hogy inkább Raikkönennek kellene megváltoznia, és példát venni rólad, hogy mennyit beszélsz. Nagyon szépen köszönjük az interjút és sok sikert kívánok mindenki nevében holnapra!

…

Egy órával később már a tévé épületével szomszédos kávézóban ültünk.

- És amúgy milyen a csávó? Nem hiszem, hogy nem ismerted meg! Ahhoz túl jó pasinak tűnik!- mosolygott kíváncsian Nora.

- Jól néz ki, az egyszer biztos. –adtam igazat neki, - de amúgy bunkó. Igazából nem bírom, és eddig a fáradságot se vettem, hogy megpróbáljam.

- De hogy bunkó? Leszar mindenkit maga körül? Vagy csak bezárkózik?

- Amikor megismertem látszott rajta, hogy van valami baja. Most már ez nem látszik, egyszerűen csak egoista, és humora sincs. –foglaltam össze röviden.

- Nem fog kiakadni akkor amiatt, hogy viccelődtünk vele az interjúban?

- El se fogja olvasni, ne aggódj. Ha csak nem úgy harangozzák be, hogy a műsor, ami róla szól, akkor nem fog tudni róla. – biztosítottam mosolyogva.

- Amúgy az ott kinn nem ő? – mutatott ki hirtelen a műsorvezető az ablakon.

- Nem látom… Szürke felsőben? …De! – láttam meg én is hirtelen. Mintha csak megérezte volna, hogy bámulom, benézett az üvegen. A szemén látszott, hogy felismert, de azzal a lendülettel egyből el is fordult, és lépteit meggyorsítva haladt tovább.

- Már értem, mire mondtad, hogy bunkó. – mosolyodott el keserűen Nora. – Mindig ilyen?

- Lényegében igen… De valami szórakoztatóbb téma? Család hogy van?

Végül jó hangulatban töltöttük együtt a délután első felét, majd rohantam haza, és kis késéssel edzésre. Már csak három nap, és utazunk! Kezdtem beparázni a verseny miatt.