Tizenhatodik"

Sziasztok! Most úgy érzem, viszonylag időben sikerült hoznom a részt! Bár ez nem rajtam múlott, igazából a MÁV-nak köszönjétek. Tegnap előtt ugyanis kereken hat órába tellett, mire Kelenföldről lejutottam Fonyódligetre, és ebből két és felet egy helyben álltunk. Amúgy is terveztem a vonaton írni, de így, csak nyugdíjasokkal összezárva ( "Drágám, szükségét érzem, hogy elmenjek a mellékszeparéba.", " Hoztam egy kis harapnivalót, kértek? Bár nekem már nem megy a rágcsálás... " és hasonlók..) teljesen egy helyben, rázkódás mentesen egész olvashatóan írtam. Mármint kézírás szempontjából. Azt, hogy valójában olvasható- e, azt ti döntitek el! 

 És igyekszem a folytatással is (zűrös hetem lesz, de már annak is megvan egy része), addig is kellemes olvasást!

Dorcsa

 

- Halló, tessék, itt Natalie. – vettem fel óvatosan a telefont.

 - Natalie?.. Itt Rapsber, - Mondta meg, amit már eddig is tudtam. Technika vívmányai, mi? -  üdvözlöm, remélem nem zavarok!

- Nem, éppen pihenünk. Miben segíthetek?

- Csak egy társuk sajtónyilatkozata miatt csörgök. Biztosan látták, hogy Patrick Noir mint nyilatkozott az egyik sportújságnak.

- Hogy a Raikkönen miatti szerelmi bánatom az oka, hogy az történt tegnap? – kérdeztem, mire Pete visszajött a fürdőajtóból és habos fogkefével megállt előttem.

- Igen, arra gondolok… Azt jól hallom, hogy ez nem különösebben rázza meg magát? – kérdezte, furcsállva a nyugtomat.

-  Igazából Patricknak nem ez a legidegesítőbb tette… Még csak ebben a hónapba sem. – gondoltam vissza a rajongólevelek tömkelegére, amiket volt szerencsém kézhez kapni. Vagy géphez. Bizonyos fokig még hízelgő is lehetne, de amikor már emailcímet kell cserélni, na onnantól gáz. – És igyekszem nem felidegesíteni magamat a verseny előtt.

 – Főleg nem miatta! - tettem hozzá tátogva Petenek.

- Bölcs döntés! Látszik a hatásom! – tudtam kihámozni Pete mondanivalójából, jelentős nehézségek árán, a fogkefe és a töméntelen mennyiségű hab miatt.

- … hogy ezzel is segíthettem. – jutott el a tudatomig, hogy Rapsber azóta is rendíthetetlenül mondja.

- Elnézést, nem figyeltem, meg tudná ismételni? – próbáltam tudomást sem venni az orrom előtt, a röhögéstől majd meg fulladó partneremről.

- Jól hallotta Angyalom! – De mit is??? – elintéztük, hogy visszavonja a nyilatkozatot, és azt is, hogy bejelentsék, az egész egy alaptalan kitaláció.

 - Ezzazzzz! – pattantam fel a fotelből. - Köszönöm, ez tényleg nagy segítség, köszönöm, köszönöm, köszönöm!

- Akkor mégse hagyja annyira hidegen a dolog? – kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Hát, annyira hidegen hagy, hogy nem fogok miatta idegeskedni, de azért, ha a probléma ki van iktatva, annak nagyon örülök. – nevettem bele a telefonba. Egyszerűen éreztem, ahogy a gyomromba feltűnés nélkül belopódzó görcs feloldódik, és lassan szétárad a végtagjaim felé.

- De azért gondolom, tudod, hogy cserébe mit kérek!

- Mit?

- A lehető legjobb teljesítményt a hosszú programnál.

- Higgye el, nekünk is az a legnagyobb vágyunk!

- Rendben, akkor sok sikert! És nagyon szurkolok mind a négyüknek.

- Köszönjük, átadom! – ennek hallatán Pete érdeklődve húzta ki magát. Kis egós, egyből gondolja, hogy neki szól valami…

- Öhm.. Igen… És még valami, Natalie! Lenne szíves írni egy rövid nyilatkozatot, az eseményekkel kapcsolatban, amit aztán kitennénk a honlapra? Csak, hogy az ön szemszögéből hogyan is néz ki a dolog.

- Igen, természetesen… Még ma este? – néztem vágyakozva a könyvem után. Tudtam, hogy nem látja, de hátha megérzi, hogy lenne jobb szórakozásom is!

- Hát jó lenne. Akkor nem is zavarok tovább!

- Köszönöm. Viszont hallásra!

- Viszont hallásra Angyalka, és sok sikert!

- Na, mit üzen nekem? – jött vissza, immáron tisztán, a fürdőből Peter.

- Sok sikert kíván. És nem csak neked, mint a négyünknek. Dobtam a telóm az ágyra.

- Viszont segítened kéne.

- Neked bármiben!

- Nyilatkozatot kell írni arról, hogy Patrick egy barom. Kulturált formában.

- Ebből nekem csak a második rész nem megy. – vigyorgott, majd a laptopot a kisasztalra téve leültünk a szőnyegre és elkezdtünk ötletelni.

Végül egy féloldalas nyilatkozatot rittyentettünk ketten, a viszonzatlan szerelem okozta hallucinációkról és kényszerképzetekről. Remélem Patrick holnap estig nem lesz tájékoztatva róla, mert igazán meglennék a reakciója nélkül.

Este már minden a szokásos kerékvágásban ment. Már amennyire mi szokásosnak mondhatóak vagyunk a szomszéd szobába átnyúló párnacsatáinkkal, a locsolkodásokkal, papírgalacsin csatákkal. Szóval csak úgy hozzánk mérve normálisan. Illetve egy kivétellel.

Mikor Rapsber válaszát olvastam (melyben leírta, hogy remek lett a fogalmazványunk) Jött egy új emailom.

Cím: Sok sikert!

Feladó: Kimi Raikkönen

Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori viselkedésemért. Remélem a holnapi napjára nem lesz hatással. A versenyen nem leszek ott, ígérem. Igyekszem ezzel is segíteni a munkájukat.

Sajnálok mindent, ami történt, próbálok ezentúl pozitívabban állni a dolgokhoz.

Reménykedem, hogy a következő találkozásunkkor majd újult erővel tudunk munkálkodni egy tisztességes, kellemes munkatársi kapcsolaton.

Sok sikert, és szerencsét holnapra, én őszintén szurkolok!

                                                        Kimi Raikkönen

Miután felfogtam a tartalmát az első gondolatom az volt, hogy megmutatom Petenek., de végül elvetettem. Ő szerintem nem úgy értékelné, mint én, hanem dühös lenne, hogy hogyan van képe egyáltalán írni nekem e tegnapi után.

Nekem mégis erőt adott. Elképzeltem mennyit szenvedhetett, mire megírta. A bocsánatkérés csorbítja az ember egóját, és felajánlani, hogy próbáljunk normálisan viselkedni, amiben benne van az, hogy főleg ő szúrt el mindent… Komoly fejtörést okozhatott neki, mire megfogalmazta! És engem valahogy örömmel töltött el a gondolat, hogy mégis átlátta, hogy nem a legmegfelelőbben viselkedett, sőt, hajlandó megpróbálni változtatni rajta. Most, hogy mennyire magától, az más kérdés.