Sziasztok!
Nem, még nem a történet folytatásával jelentkezem, de ma délután megfogalmazódott a fejemben ez a kis történet, és gondoltam megosztom veletek. Annyira jó hangulatom van, ugyhogy még egy kis zenét is hoztam nektek, a jó idő örömére.
Jó olvasást! :)
Puszi
- … Kedvesem…! Kicsim, jó
reggelt! – hallottam meg a szívemnek annyira kedves, rekedtes hangot a hátam
mögül. Persze, nem csak úgy szólongatott, a puha kezeivel simogatást is kaptam
mellé. És a takaró felett lévő, csupaszt karomra néha egy-egy csókot is. –
Hasadra süt hamarosan a nap!
- Még egy kicsit
maradjunk! – bújtam közelebb a mellkasához, mire ő belenevetett a fülembe.
- Ilyenkor annyira
emlékeztetsz egy kiscicára! – nyomott puszit meg az arcomra is.
- Hmm… - fordultam végre
úgy, hogy lássam az arcát.
- Egy gyönyörű, kék szemű
sziámira. – puszilta meg az orrom hegyét. Lustán pislogtam egyet, majd kezemet
a tarkójára csúsztatva óvatosan megcsókoltam. Persze ő sem maradt tétlen,
egyből az ajkaim után kapott, miközben kezét a derekamra csúsztatta.
- Neked is jó reggelt! –
mosolyogtam rá, mikor végre képes voltam elszakadni tőle.
Azt hiszem ezt hívják a
tökéletes reggelnek. Szerelmem csókjára
ébredni, a puha meleg ágyban, azzal a tudattal,
hogy a következő néhány nap csak a miénk, ami egy ilyen este után még sok jót
ígér… Mit este, volt az már éjszaka is!
- Jól aludtál? – bújt oda
a vállamhoz, miközben nem hagyta abba a simogatásomat.
- Mint a bunda. – túrtam bele
a hajába, és figyeltem, ahogy a szobában lévő kevés fény megtörik a piszkosszőke
hajszálain. – Minek köszönhetem ez a korai ébresztést?
- Igazából arra
gondoltam, hogy megnézhetnénk a napfelkeltét… - motyogott továbbra is a
bőrömbe.
- Jajj Kimi… Tudom, ez
nem olyan dolog, amit későbbre lehet halasztani, de… - fúrtam hátra a fejem a
párnámba. Imádtam vele akármit csinálni, de most az alvás valahogy sokkal
kecsegtetőbbnek tűnt.
Előző nap Pauláéknál
voltunk nagycsaládi-ebéden, ahol persze mindkét gyerek csak minket nyúzott.
Délután pedig átjöttek játszani, és fiú létükre egy percnyi nyugtot sem hagytak
nekünk. És persze Őuraságának este is volt jobb programja számomra az alvásnál.
Úgyhogy én még maradtam volna az ágyban, lehetőleg Vele.
- Kérlek! Annyira szép
így koratavasszal! - emelte fel a
buksiját. Fehér bőrén piros csíkokat hagyott a párna,a kócos haja belelógott a kék szemeibe, amik a
korai időpont ellenére is huncutul csillogtak.
- De utána még
visszabújunk?
- Ha szeretnél,
persze. – Nyomott egy puszit a számra,
majd ruganyosan kipattant mellőlem az ágyból.
Ezt végignézve már
tudtam, hogy nincs választásom, menni kell. Komótosan kidugtam a jobb lábfejem
a takaró alól, de egyből meg is bántam. Nagyon hideg volt kinn!
- Gyere lustaság! –
lépett mellém, majd egy laza mozdulattal lelibbentette volna rólam a
takarót. – Héé, nem ér kapaszkodni!
- De Kimi, ott hideg van!
– bújtam még jobban vissza a melegbe.
- Nincs is!... Jó,
ideteszem neked a pulcsidat, és a zoknidat. Akkor felkelsz? – mosolygott , mint
aki tudja, hogy úgyis ő fog nyerni.
- Ühümm… A
melegítőnadrágomat is kérem! Ne nézz így, fázom!
- De mire felkelsz,
addigra felkel a nap is…
- Kelek már. –
Kászálódtam ki nagy nehezen az ágyból. Felkapkodtam az odakészített dolgaimat,
majd a felém nyújtott kezét megfogva kisétáltunk a hálóból.
- Kimi, ne menjünk ki!
Ugyan olyan szép innen a nappaliból is! – próbáltam a nagy ablak felé
irányítani, de ő céltudatosan, mint ahogy mindig is, ment egyenesen a
teraszajtó felé.
- Vedd fel nyugodtan a
kerti papucsom, nehogy felfázz! – szólt, mikor kiértünk.
A hideg levegő a tüdőmig
hatolt, egyből kirázott a hideg. Úgy tettem, ahogy kérte, mert éreztem, hogy a
terasz csempéje nagyon hideg. Egy pillanatig gondolkoztam, hogy vajon ő mit fog
felvenni, de aztán egyből el is vetettem. Pasi. mínusz tízben is jól érzi magát
egy szál pólóban, rövidgatyában, akkor mit neki egy kis hideg föld…
A korai időpontra
tekintettel még minden csendes volt, és nyugodt. A fagy itt-ott még nyomát
hagyta, a füvön is lehetett még dérfoltokat találni. Egy korai madár hangja
szállt a hűs levegőn keresztül, de még nem kapott rá választ.
- Tényleg szép ilyenkor! –
bújtam szorosan hozzá. Testéből áradt a meleg. Én még szorosabban fontam köré a
karomat, hogy egy kicsit én is átmelegedjek.
- Mondtam én! – ölelt át
ő is mosolyogva.
Hihetetlenül idilli
hangulat volt.
- Várj egy pillanatot,
mindjárt jövök! – lépett el percekkel később mellőlem, egy csók kíséretében.
Hallgattam,a hogy a
léptei visszhangot vernek, amint a ház fele lépdel. Egyből hiányozni kezdett a meleg, amit
árasztott, és ami egyébként is elöntött a közelében. Szerettem. Ezt bátran ki
mertem jelenteni bárkinek. Még akkor is, amikor ilyen ötletei támadnak egy
hideg hajnali órán.
Reméltem, mikor
visszajön, hoz magával pokrócot is, mert kezdtem nagyon fázni. Praktikus volt,
a kemény fű, így már messzebbről hallottam, hogy visszafele közeledik.
- Kicsim… - szólalt meg
távolabbról. - … Boldog húsvétot!
Éppen csak megfordultam
volna, mikor valami töménytelen mennyiségű víz zúdult a nyakamba. Meg a
fejemre. Meg úgy igazából mindenhova rajtam.
- Ááá…Teeee ….! - fordultam
felé teljesen, miközben a vizet próbáltam kitörölni a szememből. Természetesen
vizes kézzel, úgy, hogy egy darab száraz ruha nem volt rajtam, ez nem volt
egyszerű művelet. – Kimi!
Ő meg ott állt, jó öt
méterre tőlem, kezében a zöld lavórommal és rázta a nevetés. Jó, ez nem
kifejezés. Az egész környék az ő hahotájától zengett. Szinte a lábán alig bírt
megállni.
- Kicsim… -
próbálta maga elé emelni a lavórt, de nem igazán ment neki. Ahogy rám nézett láttam, hogy a feje már vörös a sok
nevetéstől, és a szemében is ott csillogott már néhány könnycsepp.
Lehet, hogy épp
lelocsolt, hogy csöpögtem a víztől, hogy egy-egy kósza csepp már próbálkozott
rámfagyni, a hajnali hidegben, de ez a kép így is mosolyt csalt az arcomra.
- Ezt nagyon muszáj volt,
Szívem? – léptem közelebb hozzá.
- Igen! Mondd, hogy nem
vicces! – ejtette le maga mellé a lavórt, és kitárta a karjait, hogy
odabújhassak. Vesztére! Én egyből mentem is! – Jajj… El is felejtettem, hogy
vizes vagy! – nevetett csak még jobban, a vállamra támaszkodva. Így nem csak
közvetlenül a fülem mellett hallottam a szaggatott lélegzetvételét, de a teste
rázkódását is teljesen érezhettem.
- Azért elég hideg van
kinn, csurom vizesen. Nem mennénk be? - húzódtam el tőle, mikor kicsit
csillapodott az égigérő jókedve.
- De azért ugye nem
haragszol rám, Kicsim? – nézett a szemembe, nem hagyva, hogy nagyon
eltávolodjak tőle.
- Hogyan haragudnék, te
eszement? Szeretlek! – mosolyogtam vissza. Örültem, hogy ennyire felhőtlenül
jókedvűnek látom. Még, ha ilyen árat is kell érte fizetnem, tulajdonképpen
nagyon megéri.
- Én is szeretlek! –
csókolt meg lágyan, boldogan. – Egy forró
fürdőhöz mit szólsz?
- Ha a kádban, vagy
legalább a fürdőszobában lehet, akkor szívesen, de a kinti pancsiból egyelőre
elég ennyi is!
Ahogy a ház felé
sétáltunk, szorosan összebújva, vizesen, még a lavórt is a fejemre tette, sapka
gyanánt. És lehet, hogy néha egy gyerekre emlékeztet, jóval több sütnivalóval,
és a legtöbb hülye ötletének én vagyok a célpontja, ennek ellenére szeretem.
Mindennél jobban! És biztos vagyok benne, hogy ő is szeret engem. És ennél jobb
érzés talán a világon nincs…
Ui.: Tudom, hogy a Kárpát-medencén kívül nem nagyon divat a locsolkodás (talán még a lengyeleknél...), de úgy voltam vele, hogy ha már fiction az egész, akkor ennyi még simán belefér.
Akit nagyon zavar, az szóljon! :P
Szia, na én vagyok az első komizó, ennek örülök. Már az elején gondoltam, hogy egy nyugodt ki s szerelmes történet lesz, de, hogy ilyen kis vicces és remek fordulattal. Engem abszolút nem zavar, hogy nem nem szokás náluk locsolkodni, ez a történet pont ettől volt bájos, örülök, hogy megírtad és megosztottad velünk.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésHmm..igazán aranyos kis szösszenet volt ez tőled. Igaz nem erre számítottam, amikor Kimi bement a házba és jött a bumm :D Vicces volt.
Örülök, hogy megírtad. Siess a történet folytatásával, már nagyon várom :D
Krisztee
Sziasztok! :)
VálaszTörlésIgazából épp elég stressz van most a mindennapjaimban, úgyhogy nem nagyon akartam itt is feszült légkört teremteni. Legalább itt egy kicsit ki tudok kapcsolni!
Ez persze nem azt jelenti, hogy a történetben is csak ilyen részek jönnek most, azt a terveim szerint folytatom, de az ilyen apróság akkor már legyen békés.
Igyekszem a folytatást is hamar hozni, de ígérni nem merek semmit!