Harminchatodik"

Sziasztok!

Szerintem mondhatom, hogy az előző hétvége remekül sikerült Kimi szempontjából!  Reméljük holnap is hasonlóan jól megy! Igazán szép szezonkezdés lenne!

Lenne hozzátok egy olyan kérdésem, hogy nektek milyen stílusú videók jöttek be a legjobban. Vagy melyikek azok, amik tetszettek? Mert úgy nekem is könnyebb kiválasztani, hogy tudom, nektek mi tetszik, és nektek is könnyebb, mert olyat hozok, ami tetszeni fog :)

Most egy idei videót hoztam.

És nagyon köszönöm  a sok pipát, nagyon jólesik! :)

Jó olvasást, és kellemes szurkolást holnapra!

Puszi

- Mesélj valamit, amíg én ezt befejezem! Nagyon frusztráló úgy enni, hogy közben néznek… - kértem, mert mint minden pasi, ő is jóval hamarabb végzett, mint én. Nem szoktam kimondottan lassan enni, de valahogy mégis én maradok a végére mindig.

- És miről? – kérdezett vissza lustán.

- Amiről szeretnél. Mondjuk, hogy kényelmes – e a kocsid.

- Kényelmes! – mosolyodott el. – Nekem csinálták, szóval illik kényelmesnek lennie! De egyelőre úgy tűnik, hogy gyors is, és ez a fő szempont egy ilyennél.

- Azt hittem, illik gyorsnak lennie, úgy csinálják…

- Jajj te… De attól még vannak a gyors kocsik között is gyorsabbak, és az a cél, hogy a legjobb legyen a miénk.  És bár az eredményekből nem úgy tűnik,  azért a tabella felső részére  tudom belőni magunkat.

- Végül is, Romain második lett! – jutott eszembe. Mondjuk ez nem tudom mennyire pozitív, rá nézve, de attól még igaz.

- Látod!

- Amúgy ez mennyire befolyásolja a verseny végleges eredményét?

- Mi? Hogy milyen a kocsi, vagy hogy hányadik helyről indulsz?

- Hogy honnan kezded el a végleges öhm…

- A futamot. És mennyire végleges eredményt? A holnapit, vagy a világbajnokságét?

- Jajj, úgyis tudod, hogy mire gondolok! A holnapiét! Hadd egyem meg legalább ezt, kérlek. – néztem rá könyörgőn. Hiába látszott rajta, hogy nagyon élvezi, hogy piszkálhat, azért az ő boldogságánál még többre tartom a vacsorámat!

- Edd csak! Egy szóval sem mondtam, hogy ne! – tette fel védekezőn a kezeit, egy nagy mosoly kíséretében. Erre csak a szemeimet forgattam. – Jó. Igazából változó. Vannak olyan pályák, ahol nem nagyon lehet előzni, ott értelem szerűen nagyon meghatározó, hogy az időmérőn, igen, az az , ami ma volt,  hol végzel. De ez a melburne-i pálya szerencsére nem ilyen. Itt nagyon sok múlik a versenyen, a pilótán, és persze a kocsin is majd. Itt több jó alkalom is van az előzésre, úgyhogy egyáltalán nem végleges a mai sorrend, aminek nagyon örülök persze.

- És milyen eredményre számítasz?

- Romainnak nagy esélye van a dobogóra.  Én meg remélem előbbre jutok sokkal. Minimum pontszerző hely a cél, de nem lenne hátrány, ha sok pontot érne. De persze ez csak a cél, távolról sem biztos még. Gondolom sejted, hogy az időmérőt sem így terveztem… Csak hát.. Így alakult. – komorodott el kicsit. Nem tűnt túl letörtnek, de látszott rajta, hogy, hiába mondja, hogy bármi történhet a versenyen, azért jobban örült volna valami kellemesebb helyezésnek.

- Nem tudom mennyit segít, de én majd szurkolok! – mosolyogtam rá, és közben elhallgattam a tényt, hogy most is szurkoltam.

- Desszert? – kérdezte, mikor látta, hogy befejeztem.

- Felőlem jöhet, de neked szabad ilyeneket enni verseny előtt? Mármint nem tudom, nálatok mennyire kötöttek az ilyen dolgok, de mi verseny előtt egy nappal már inkább kibírjuk.

- Lehet, hogy vannak közöttünk nyúltáp zabálók, de én eszem. Van, aminek nem lehet ellenállni! – húzta huncut, féloldalas mosolyra a száját.

- Akkor vedd úgy, hogy nem is kérdeztem semmit!

Végül mindketten választottunk magunknak édességet, ami, mint az egész vacsora, nagyon finom volt. Igaza volt Kiminek abban, hogy ez egy kellemes hely, de a főztjük még jobb.

…

- Igazán felébreszthettél volna, mikor visszaérsz! Hallod?

- Hallom. Én meg még alszom. Látod? – húztam magamra a takarót, reménykedve, hogy Pete még békén hagy, arra a kis időre, míg az ébresztőm szól.

- De már mindjárt kelni kell! – állt meg a fejem mellett közvetlenül.

- Csak mindjárt. Az nem most van!

- Jó, mindegy, aludtál volna este!  Most kelj fel!

- De akkor nem aludtam…- nyöszörögtem a párnába, de már éreztem, hogy az a kevés esélyem, ami az elején volt, is elfogyott.

- És én azt akarom hallani, hogy mi jót csináltál helyette! – ült le mellém. Ez persze azzal járt, hogy, ha nem akartam kilapulni, odébb kellett másznom. De fogta a takarómat, így kijutottam a hidegre.

- Peter! Komolyan nem tudnál egy kicsit nyugodtan ülni a nyomorult fenekeden, amíg felébredek?

- Most már ülök! – támaszkodott meg nagy boldogan, majd, hogy a kényelmét fokozza, hanyatt dőlt az ágyon. Az én lábamra.

- Jajj már… Komolyan, mit csináltál este, hogy ennyi hülyeség jön most ki belőled? – próbáltam lelökni, nem sok sikerrel.

- Majd mesélek, ha te is!

- Azért ennyire nem akarom tudni, hogy hogyan zuhanyoztál… Jó, igazából nem volt semmi különös…

- Ja, azon kívül, hogy elvitt kettesben vacsorázni.

- Jó, ah mindent tudsz, akkor nincs is értelme elmondanom! – másztam ki sikeresen a lapockája alól, és mentem a fürdőbe.

- Naaaa, ne legyél már ilyen! Részleteket akarok!

- Egyszer még komolyan leütlek! – ültem vissza mellé. – Tényleg nem történt semmi. Elmentünk egy csendes kis étterembe, finomat ettünk, beszélgettünk, utána hazahozott.

- Pedig már azt hittem megkéri a kezed…

- Annyira hülye vagy! – vágtam vállba, majd nekiálltam a reggeli programomnak, ha már felébresztett.

- Jó.. Mi volt rajta?

- Őszintén? Fogalmam sincs… - csuktam be magam mögött a fürdőajtót. De még így is hallottam, ahogy nevetve kiabálja, vajon mit is nézhettem rajta, ha még ez se tűnt fel. Én persze egyből tudtam, a szemeit. Annyira, de annyira szép szemei vannak, hogy csak na.

Mikor visszamentem a szobámba, csak akkor kezdett csörögni az ébresztőm. Tehát még nagyjából negyed órám lett volna aludni, ha az az idióta nem kelt fel…

- Nem megyünk ki korábban, ha már így rád jött a kelhetnék? – álltam elé percekkel később, teljes menetfelszerelésben.

Kimi mondta este, hogy neki már korábban ki kell mennie, és gondoltam talán jobban is elüthetjük az időt, vele, mint ha ketten ölnénk egymást a szobánkban. Meg ezt otthon is tudjuk, szoktuk is, ha már eljöttünk a világ másik felére csináljunk valami változatosat!

- Felőlem… De együnk is!

- Pályán?

- Nem feltétlenül rajta, de mondjuk mellette… - röhögött a saját viccén.

- Te komolyan megzakkantál!

- Ezt most bóknak veszem! Így olyan, mintha előtte normális lettem volna! – Szállt be mellém a liftbe.

A csapatnak szerződése volt egy ottani taxi társasággal, így elég volt szólnunk a recepción, és már jött is értünk egy kocsi, ami rövid időn beleül kiért velünk a pályára.

Hiába volt még relatíve ’korán’ reggel, már sokkal többen voltak a pályán, mint akár pénteken. Meglepetésünkre még minket is megállítottak az újságírók egy-egy kérdésre, főleg a verseny eredményével kapcsolatban. Én meg nagy örömmel villogtattam a frissen szerzett tudásomat, miszerint itt lehet előzni, szóval bármi megtörténhet.

- Ezeket meg hol tanultad? – érdeklődött Pete, mikor már újságírómentesen sétáltunk be a büférészlegre. Addig meg nagyban bólogatott, és igyekezett úgy tenni, mintha pont a szájából venném ki a szót.

- Tegnap, vacsoránál.

- Pedig mondtam, hogy mondj el mindent! Ezt kihagytad!

- Azt ne mondjam el, hogy hányszor és milyen hossza fújt orrot? Amúgy szerintem nem fújt orrot… Mit együnk?

- Passz… Előbb nézzük meg, mit adnak!

- A müzlijük nagyon finom! –hallottam magam mögül egy hangot, amire egy jóleső érzés futott rajtam végig.

-  Szia Kimi! – fordultam meg boldogan mosolyogva. Számította rá, na jó, reméltem, hogy találkozunk, mégis kellemes meglepetés volt itt találni.

- Jó reggel! – adott két puszit, amint megint csak elcsodálkoztam, majd kezet fogott Peterrel. - És a tejüket is tudom mellé ajánlani, majdnem olyan finom, mint otthon Finnországban!

- Akkor én csokis müzlit kérek, de feketeteával. – fordultam oda a kiérkező pincérlányhoz. – Pete?

- Én sonkás-szendvicset, de tejjel. Maradjunk a kultúrkajánál!

- Mi nem kultúrkaja? A müzli?

- Az olyan papi jellegű. Az ennivalót az különbözteti meg az innivalótól, tudjátok, hogy rágni lehet… - kezdett el magyarázni.

- És akkor a tejbegríz, vagy a krumplipüré?

- Az kivétel, azoknak rendes kajaízük van.

- Miért, a müzlinek nincs?

- Kimi, hagyd! Tegnap bolondgombát vacsorázott, teljesen zizi.

- Az biztos!

- Kimi…! – állt meg az ajtóban egy csapatruhás férfi, akiről tudnom kellett volna hogy kicsoda.

- Ajjajj… Asszem mennem kell! – pattant fel egyből mellőlünk.

- Sok sikert! – szóltam még utána, mire visszafordult, kacsintott, majd ment, és el is tűnt az ajtó mögött.

- Te, tudod min gondolkodtam? – nézett fel nagy komolyan Pete pár perc múlva a tejesbögréjéből.

- Min?

- Mennyi a tej fagyáspontja?

- Hogy mi??

- A fagyáspontja, a tejnek. Hogy mennyi? – ismételte el újra, türelmesen.

- Nincs biztos adatom róla, de szerintem valahol nulla körül van, ha a fagyira, vagy a fagyasztott sütikre gondolunk.

- Jó, mert szerintem is. De akkor Kimi kamuzott, amikor azt mondta, hogy Finnországban finom a tej. Mert ott mindig hidegebb van. Szóval belefagy a tehénbe. – dőlt hátra elégedetten.

Én meg le se tudtam reagálni az ilyen szintű eszmefuttatását. Inkább csendben ettem tovább, és reménykedtem, hogy Kateék hamar kiérnek. Legalább még az előtt, hogy én kapnék súlyos  szellemi károsodást, vagy ő fizikait.