Tizenharmadik"

Bocsi ismételten, hogy csak most tudtam hozni, de  a napi szabadidőmet próbálom a meccsek környékére összpontosítani. Légyszi, aki amúgy nem szurkolna, vagy teljesen mindegy neki, az szurkoljon este az olaszoknak! Iszonyat nagy drukker vagyok kiskorom óta, és nagyon úgy néz ki, hogy megint csak kiesnek. De még bármi lehet! És akinek kérése van, semleges meccsen szívesen szurkolok másnak, csak szóljatok!

Jó olvasást, és kitartást a meleghez! 

Teljes nyugalom szállt meg. Mintha a fényekkel az én pulzusomat is csökkentették volna. Néztem Pete szemeit, és tudtam, hogy megcsináljuk. Elindult a zene, és automatikusan mozdultam. Már nem gondolkoztam, ösztönösen mozogtam. És minden úgy volt, ahogy azt az összes kellemes, és kínkeserves edzésen begyakoroltuk. Pete mindig ott volt, és éreztem, hogy teljesen egyszerre vagyunk.

Egy emelés közepén viszont elrontottam mindent. Kinéztem a közönségre. De a szokott mosolygó, tapsoló vidám emberek helyett egy döbbent, jéghideg szempárral néztem farkasszemet. Egy fél pillanatnál nem tartott tovább, de ez nekem bőven elég volt ahhoz, hogy mindent elfelejtsek. Egyből beugrottak a félórával ezelőtt történtek, és az is, amit az kiváltott belőlem. Pete persze ebből semmit nem érzékelt, és a szokott mozdulattal tett vissza a jégre. Azaz tett volna, ha képes lettem volna megállni a lábamon. De a korijaim se voltak irányba, és hirtelen nem is gondoltam rá, hogy stabilan kellene tartanom a lábam, hogy elbírjon. Az egész mutatványnak majdnem egy kiadós esés lett a vége. Szerencsére Pete észrevette a dolgot, és megtartott, de így is elég gázul jöttünk ki az emelésből. Hogy erre nem kapunk egy fia pontot sem, az biztos. A következő fordulatnál még láttam Pete kérdő tekintetét, de utána már ő is csak a programra koncentrált. Egy percre sem engedtem el már magamat utána, féltem, hogy nem tudnék megint visszazökkenni.  Utána meg azok kezdtem ez idegeskedni, hogy vajon mennyire tűnik fel a zsűrinek, hogy tiszta merev vagyok, ez vajon hány pont mínusz.

A végére már görcsben volt a gyomrom, pont mint az elején. Nem sokon múlott, hogy nem kezdtem el sírni, ott, a pálya közepén. Pete ölelése segített. Láttam az arcán, hogy nem hibáztat, bár nem tudja, hogy mi történt. Sikerült egy műmosollyal meghajolnom. Ez teljességgel Pete érdeme.

A jég mellett Kate és John is megölelgetett, de szerencsére nem kérdeztek semmit.

- Láttam. – suttogta Manyus a fülembe, miközben egy kiadós csontropogtató ölelésben részesített. A hangsúlyból tudtam, hogy nem arra gondolt, hogy elcsesztem, hanem, hogy miért.

Az, hogy hogyan kerültem fel a kispadra Pete és Manyus közé, az teljesen kiesett. Csak akkor eszméltem fel, amikor drága barátom egyre erősebben kezdte szorítani a vállamat.

Rémülten kaptam a szemem a képernyőre, hogy akkor most mi is van. 4. ek lettünk, úgy, hogy még két páros van hárta.

- Lehetett volna rosszabb is! – mosolygott edzőnk, miközben terelgetett minket lefele.

- De jobb is! – vágtam vissza egyből, miközben már a fekete szalagot fűzögettem az ujjam körül.

- Majd vasárnap jobb lesz! Ilyen mindenkivel megesik. – mosolygott biztatóan. És ami a legdurvább, hogy kezdtem hinni neki.

- De tényleg mi történt? – futott hozzánk Kate, mikor már az öltözőfolyosón voltunk.

Pete a vállamra rakta a kezét, és ahogy ránéztem láttam, hogy őt is igen csak érdekli a dolog.

- Kinéztem a közönségre…- kezdtem óvatosan. – MARK! – kiabáltam a folyosó végén feltűnő fickónak, és kiszabadítottam a vállamat Pete ’fogságából’.

- Igen? – nézett rám, és mintha megszeppent volna.

- Hol van Kimi? – addigra már kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, így nem kellett volna üvöltenem, hátha nem hallja úgy mindenki, de annyira dühös voltam, hogy nem ment.

-Hazament. – húzta össze magát az edző.

-Mi..? – csak ennyit tudtam kinyögni. Az nem lehet, hogy mindent elbasz, aztán itt hagy a szarba, hogy főjek meg a saját levemben.

- És nem gondolt arra, hogy nekünk még lenne egy kis beszélnivalónk vele? – kérdezte meg Pete elég vészjóslóan. Gondolom kapcsolt.

- Azt mondta, hogy velem tudtok üzenni, és megkért, hogy mindent adjak át neki. Nyugodjatok meg. – Próbált nyugodt maradni Mark. Nálam itt szakadt el a cérna. Engem csak ne nyugtatgasson!!

- Jó, akkor ezt adja át neki először!- és minden régi emlékemet összeszedve, zárt öklömbe fogtam a szalagom, majd ütöttem. Senki nem számított rá. Legfőképpen Mark nem. Megtántorodott, lépett is egyet hátra, hogy megtartsa az egyensúlyát.

- Ez … - nyúlt óvatosan az arcához.

- Ez kellemes nyomot fog hagyni egy ideig. Legalább látszik, hogy átadtad-e.

- Akkor mi most mennénk is! – fogta meg a kezemet óvatosan Pete, nehogy még egyet üssek. De már nem állt szándékomban. Sikerült levezetni a feszültséget, már nem zavart a dolog.

- Azért el kell ismerjem szép ütés volt! – nézett rám félve a sebesült.

Végre szívből mosolyodtam el. Tudta, hogy nem rá haragszom, mégis ő kapott iszonyatosan nagyot. És mégis van annyira sportszerű, hogy elismerje, hogy ha más csinál valamit jól.

Vajon erre mások miért nem képesek?..

…

-Jó, tömeg ott a konyhában! Mit nézzünk? – üvöltött John a szobából. Az ő lakosztályukban voltunk, a szokásos verseny alatti filmnézőesten.

- Valami nyugisat! – üvöltött vissza Kate, miközben a mogyorót töltötte ki egy kistányérba.

- Szerintem normál hangerőn is hallja. – Fogtam be a fülem, mivel épp Kate előtt hajoltam el.

- Szerintem is! – szólt vissza Pete a szobából. Na akkor tényleg hallják.

- Nézzünk valami tündérmesét! – vetettem fel az ötletet, kezemben egy adag rágcsával. Remek biopuffancs. Az íze hagy maga után némi kívánnivalót, de nem hizlal, és filmek alatt amúgy sem az ízéért eszi az ember a dolgokat.

- De ne rajzfilmet!- vágta le magát végül a kanapéra Pete. Előtte már végigfetrengte az ágyat, a szőnyeget, és a fotelt is kipróbálta, csak hogy övé legyen a legkényelmesebb hely.

- Én sem arra gondoltam. Csak valami vidám sztorit.

- Kezdetnek azért lehet egy Jéghercegnő? – vetette fel Kate.

- Persze, az midig kell! – helyeselt John is. Imádtuk a filmet, és szinte minden versenyhétvégén megnéztük.

- Jó, de utána meg Holdhercegnő? – kérdeztem. Én azt is rengetegszer láttam. Az a film egy igazi tündérmese, ami engem napokra képes lenyugtatni.

- Nem lesz az sok a hercegnőkből? – műnyafogott Pete a kanapén. – Jég is, meg Hold is… És még a szobában is van kettő! – tette hozzá gyorsan, a nem túl szép pillantásainkat látva.

- Na azért! – vigyorgott John, miközben még szorosabban magához ölelte szerelmét. Kétség kívül mi nyertünk. Jöhetnek a hercegnős filmek! Gyorsan bedobtam az elsőt a lejátszóba, aztán elhelyezkedtem a szőnyegen.

- Nem értem miért nem ezt választottad! Tiszta puha! – jegyeztem meg Petenek, miközben szedtem magamnak egy adag puffancsot.

- Mert ez itt még sokkal-sokkal kényelmesebb! – vágott önelégült fejet a kanapén fészkelődve.

A filmeknek végül megvolt a hatásuk. Teljesen jó hangulatban aludtam el éjfél körül a saját ágyamban. És Pete sem panaszkodhatott, mert amilyen mosolygós lett, biztosan nem a mai teljesítményünknek köszönhető.

Persze tartottunk gyors számolásokat is, és nem volt túl nagy a valószínűsége, hogy ennyi ponttal megelőzzük az elsőket, akik jelen esetben Kateék. De a második hely is igazán szép lesz, főleg mögöttük.