Huszonhatodik"

Sziasztok!

Igazából én csütörtökön tényleg akartam hozni a rész, csak aztán annyira összejöttek a dolgok, hogy most jutottam megint géphez. 

De sikerült videót is találnom!

Nem tudom kinek mennyire lesz hajtós a következő pár hét, de mindenkinek sok sikert hozzá:)

Puszi

Dorcsa

 

- Helló, idemenekülhetek? – jött be az öltözőm ajtaján Romain. Engem közben valami szőke nőci sminkelt, és arról papolt, hogy milyen száraz a bőröm, meg a hajam, többet kéne vele foglalkoznom, illetve a gyakori szauna is jót tenne. Nem tudom, hogy csak nem tudta kit sminkel, vagy nem jött rá, hogy egy jégcsarnok a szauna pontos ellentéte, de igyekeztem nem foglalkozni vele.

- Persze, téged is ki akarnak sminkelni? – néztem rá a nagy tükörben.

- Áhh, én azon már túl vagyok! Az én tökéletes arcommal pár perc alatt megvoltak! – vágta le magát színpadiasan a mellettem lévő székbe.

- Tudták, hogy az már úgyis bukott ügy?

- Szerintem nagyon szép bőre van, tényleg felesleges rá a sok smink! – szólt bele macám.

- Bocsánat, akkor nem szóltam. – vigyorogtam Romainra a tükrön keresztül, mire ő csak kihúzta magát.

- Csak azért jöttem ár, mert Kimi telefonál.

- És az annyira rossz?

- Te olyankor még nem hallottad…

- Ööö.. de. A kocsiban hívta valami mérnök, vagy kicsoda. Szerintem semmi komoly baj nem volt vele. Jó, önmagát adta, és az rég rossz, de azon kívül…

- Na, most még annál is rosszabb.

Pár percig még beszélgettük, de miután végeztek az elmaszkírozásommal, jött valaki szólni, hogy igazán mehetnénk, így mindenféle kábelen átesve, de sikeresen eljutottunk a fotózás helyszínére.

- De hát úgy volt, hogy két lány lesz, és négy fiú! – hallottuk a rendező ideges hangját.

- Igen, viszont mivel későn szóltunk, hogy korábbra kerül az egész, csak az egyik korcsolyás tudott eljönni. Viszont autóversenyzőből kettő van. – próbálta nyugodtan elmagyarázni neki a már régebben megismert Rexonás kisasszony.

- Jónapot! –léptem oda hozzájuk. – amennyiben azt szeretné, hogy mindenki szerepeljen a képeken, tartsák akkor a fotózást, amikorra be volt tervezve, vagy később. – Most csak én tudtam jönni, és minden ego nélkül mondhatom, hogy legalább ennek örüljön, mert majdnem egyedül maradtak, akarom mondani hármasban az autóversenyzőkkel.

A pasas csak pislogni tudott. Minden saját szakmájában híres, legyen modell, fotós, divattervező, rendező, akárki, aki csak azért dolgozik, hogy másoktól elismerést kapjon teljesen el van telve magával. És a környezete ezt tiszteletben tartja, ami csak ront a helyzeten. De mivel nekem nem tud ártani, ezért szoktam én nyíltan megmondani a véleményemet.

- Tudja maga, hogy az egész fotózás rajtam áll? – indult el felém. – És ha úgy akarom, akkor magáról eszméletlen pocsék képek fognak készüli?

- Nem magán áll, igazából, ha mi most Romainnal lelépünk, akkor már bukta is az egészet. Illetve a büszkesége nem fogja engedni, hogy pocsék képek kerüljenek ki a keze közül. Csak magát tudná égetni, rólam mindenki tudja, hogy nem modell vagyok. – Romain meg csak csendben vigyorgott mellettem.

- Mit képzel magáról… - fordult el a rendező. – Mindenki álljon be, kezdünk!

- Szép volt, kislány! – veregetett hátba nevetve miközben a fotós mellé mentünk.

- Na tudod ki a kislány! Kisfiú…

- Hol van a harmadik? – pattogott tovább a rendezőnk, Kimit keresve.

- Jövök már. Nem kell így ordibálni. – jött a morgás oldalról.

…

- Nagyon látszik, hogy nem őszinte a mosoly! – harsant a beálló csendben  a rendezőtől.  – Próbálj vele valamit csinálni, mert ez így nem jó!

- Egy térddel a gerincem mellett, illetve Romain teljes súlyával a jobb vállamon ez nem fog működni.

- Én nagyon szívesen kiegyenesednék! – nyögött felettem Romain. Kétség kívül neki sem volt könnyű, hiszen próbálta magát tartani, de fél lábon, lábujjhegyen, derékból előrehajolva... Még egy sportolónak is esélytelen hosszú időn keresztül.

- Nem, mert így pont jók a fények. Csak a kisasszony arcával kellene valamit csinálni…

- Ne legyél ennyire hisztis. Bírd ki. – hallottam Kimi hangját magam mögül, miközben én a térkalácsának támaszkodva próbáltam tartani magam.

- Jó, neked basszus csak ülnöd kell, te ne pofázz! – vágott vissza csapattársa, majd a fotósokhoz fordult. - Igazából háromig számolnak, villantunk egy mosolyt, önök meg lenyomják végre azt a nyomorult gombot.

Hatalmas dezodoros dobozokat ábrázoló díszletek között kellett pózolnunk, először hétköznapi ruhában, aztán ők megkapták az overalljukat, engem meg rexona logós kűrruhába bújtattak, korcsolyával.

- Jó, akkor háromra folyamatos mosolygást kérünk! – vette át az irányítást az egyik fotós. – egy..ttő…ROM! – és már hallottuk is a kattogásokat.

- Nem azt mondta, hogy ’három’-ra történik bármi is? – röhögte el magát a francia, miközben a kezeivel az én vállamat rázta.

- Jó, hát ő is tud számolni. –csatlakoztam én is hozzá.

- Remek, akkor ezekkel is megvolnánk. Menjetek oda a vászon elé! – mutatott egy fehér kiterített anyagra  a dirigálónk. – Először csoportkép, mind hármójukról, majd kettesével, utána egyesével is.

A csoportképnél fél lábon kellett egyensúlyoznom, ami azért élvédővel nem olyan egyszerű. Persze annyi rákészülés nem volt, hogy leraktak volna egy gumiszőnyeget, amin simán meg tudok állni. Szóval én ott pipiskedtem, míg a Lotusosok két oldalról egyik térdüket felhúzva nekem támaszkodtak. Majd őket kettejüket fotózták, utána engem, velük felváltva. Az egyéni fotózásban én maradtam legutoljára.

- Mögéd be fogunk vágni egy versenyautót, és nagyon jól fogtok mutatni! – vázolta az elképzeléseit.

- Rendben. Akkor mehetünk is?- léptem ki a vakító lámpák fényéből.

- Még volt szó a tengerparti fotózásról, úgyhogy annak a részleteit is meg kellene beszélnünk. Persze úgy lenne szerencsés, hogyha mind a hatan jelen tudnának lenni, úgyhogy péntek késő-délutánra tervezzük. Az úgy önöknek megfelelő?

- Nekünk verseny szempontjából igen, nincs hivatalos program. – felelte Romain, miközben a csapattársa beleegyezően bólogatott.

- Nekem meg csak az a célom az ittlétemmel, hogy a fotózás meglegyen. – egyeztem bele az időpontba én is.

- Rendben, akkor a fürdőruhással kezdjük, utána lenge nyári, majd  valami elegáns. –fordult az asszisztense felé.

- A fürdőruhásról nem volt szó! – szóltam utána. Nem akartam erről vitát nyitni, de rőlam fürdőruhás képek nem lesznek, az tuti.

- De volt, az áll a megbeszélés papírján.

- Igen, annyi volt róla, hogy nem lesz.

- De a Rexonának az is a profiljához tartozik, úgyhogy téma lezárva.

- Nem. Az volt megbeszélve, hogy nem lesz, akkor nem is lesz. – lépett elő a lámpák mögül Mark.

- De hát… De kell… - hápogott a rendező.

- Én azokon a képeken nem leszek rajta, az biztos. – lettem csak még magabiztosabb attól, hogy mellém álltak. Sejtettem, hogy Mark azért teszi mindezt, mert tudja, hogy mit nem akarok mutogatni, Nem csak a kamerának, de utána a képeket nézegető nagyközönségnek sem.

- Nem értem miért okoz ez akkora problémát! – próbált ránk hatni a fickó. – Hiszen amikor korcsolyázik is ki van a fél háta, hasa azokból a ruhákból! Ne higgyék, hogy én még nem láttam olyat.

- Jó, akkor máskor nézze meg jobban. Az nem a bőröm. – indultam el az öltöző felé.

- Ennél a ruhánál is látszik, hogy ott csak testszínű anyag van. - csipkedte meg a hátamon lévő álkivágást a vigyorgó barátom, mikor elmentem mellette.

- Jó, de neked sasszemed van. – mosolyogtam rá.

- Hogy neked soha semmi nem jó. – hallottam Kimi morgását, miközben elmentem mellette.

- Hé, attól, hogy a feleségeddel gondok vannak, még ne rajtunk töltsd ki! – védett meg még mielőtt visszaszólhattam volna, a csapattársa.

- Te csak ne szólj bele a dolgomba. És amúgy is…

- Hagyjuk, nem lényeg. Romain, majd visszaviszel? – kértem át magam a másik kocsiba. Csak, hogy legalább hazafele ne őt kelljen hallgatnom.