Negyvenedik"

Sziasztok!
Hosszabb kihagyás után újra itt, újra folytatás! Köszönöm azoknak, akik vártak. És minden visszajelzésért, kommentért, pipáért nagyon hálás vagyok. :)
Hoztam megint videót is. 
Mindenkinek kellemes hétvégét, és jó szurkolást holnapra! 
Puszi
Dorcsa

Arra eszméltem fel, hogy az ágyamban ülök, kezemben a mobilommal. A nap halványan ugyan, de már besütött a szobámba. Óvatosan néztem körül, hogy összeraktam a fejemben a dolgokat, mert kezdtek visszamászni az emlékképek.

’Ébresztés 08:40’ világított a telefonom kijelzőjén, alatta pedig a szokott ’kikapcsol’ és ’szundi’ lehetőségek. Automatikusan nyomtam meg az ébresztés kikapcsolását. Soha nem szoktam visszaaludni, ha egyszer már szólt az ébresztőm, akkor felkelek.

Hallottam ahogy a nappalin átvágva valaki, reméltem Pete, bemegy a fürdőbe. A lassú, szaggatott csoszogásból ítélve nem volt valami jó formában. Pedig nem is ivott este. Legalábbis alkoholtartalmút nem, tudtommal. Bár őt ismerve elég neki az is, ha nagyon későn fekszik.

Nekem, meglepő módon, semmi bajom nem volt. Persze, kicsit álmosnak éreztem magam, de semmi hányinger, szédülés, fejfájás, vagy bármi, amit az ember elvárt volna. Mert oké, hogy már egyáltalán nem voltam részeg, mikor végre ágyba kerültem, de azért nem lepődtem volna meg, egy kis másnaposságon.

Éjjel végül Kimivel jöttem haza. Annyira belelendültünk a bulizásba, hogy Peteék nélkülünk jöttek vissza. Ő azt mondta, a jó hangulathoz még iszik, de én már csak vizet töltöttem magamba.

A fürdőben a benntartózkodó megengedte a vizet. És már biztos volt, hogy Pete az. Gondolom elfelejtette, hogy itt először mindig hideg jön. Legalábbis a hangos és cifra káromkodás erre engedett következtetni.

Én már mikor éjjel, vagy inkább hajnalban, hazaértem lezuhanyoztam, hogy ne reggel kelljen. Utálok reggel zuhanyozni. Csak lassítja a készülési folyamatot, és este más úgysem változtat semmin, hogy 10 perccel később, vagy korábban kerülök-e ágyba. Reggel pedig nem 10 perc egy zuhanyzás…  Szóval nekem már csak fel kellett öltöznöm, és összepakolni azokat a dolgokat, amik délután nem kerültek be a bőröndbe.

Az otthoni hidegre, és a légkondis repülőre gondolva hosszú farmert vettem, és kiraktam a fotelba egy pulcsit. Mivel Pete még mindig folyatta a vizet, összeszedtem a szobámban szanaszét hagyott néhány dolgot. Mint például a könyvem, ami a kistáskába került, az mp3ammal együtt. Pizsamát meg néhány mást pedig a bőröndömbe raktam. Miután a lakosztálynak nevezhető szobánkban semmi mást nem találtam, ami az enyém lenne, gondoltam bedörömbölök Petehez.

- Héé…! Peteeeer!! – vertem egy ideig ököllel az ajtót, ami természetesen semmit nem használt. Hirtelen ötlettel megkerestem a telefonomat, és a gyorshívót megnyomva vártam, hátha bevitte magával. Persze ez a próbálkozás sem nyert, a szobájából hallottam felcsendülni a csengőhangját.

- Peter! – álltam vissza a fürdő ajtaja elé. – Gyere ki, vagy bemegyek! – Jó, jobb fenyegetés nem jutott eszembe. És mivel ez is hatástalannak bizonyult (miért hatott volna…), lenyomtam a kilincset. Nem számítottam rá, hogy nyitva hagyja, de az ajtó minden ellenállás nélkül kinyílt.

- Pete, kérlek vonszold ki innen a hátsódat, én is szeretnék egyszer bejutni!...

- Nati? Te itt…?

- És még ahogy láttam össze is kellene pakolnod! – Álltam meg csípőre tett kézzel az ajtóban. Szerencsémre tejüveg védte a zuhanytálcát, máskül9nben nem lett volna ekkora a szám.

- De én zuhanyozom! – méltatlankodott, miután túljutott az első döbbenetén.

- Én meg jönnék fogat mosni. És bő fél óra múlva itt van értünk a taxi, ami kivisz a repérre.

- Jó, de… Menjél már ki…! Rajtam nincs ruha! Teljesen meztelen vagyok, hallod, ne nézelődj itt! – kezdett rátalálni a hangjára.

- Megyek, ha te is jössz majd utánam! Amúgy meg ne aggódj, tudom, hogy Jackie-vel nem versenyezhetek… - csuktam be végre az ajtót, mert különben holnapig ott állt volna hisztizve.

Inkább nekiálltam összedobálni a cuccait a bőröndjébe. Pólót és boxert láttam benn nála, így csak farmert, zoknit hagytam elöl, egy pulcsival, a többi ruhát viszonylagos hajtogatás mellett bezsákoltam. Tudtam, hogy otthon úgyis mindent ki fog mosni, és láttam már őt rázó mozdulattal bőröndöt üríteni, nem nagyon vesződtem azzal, hogy rendszerezzem a dolgait.

- Nem elég, hogy kukkolsz, még a cuccaim között is turkálsz? – jelent meg hirtelen az ajtóban.

- Csak próbálom megoldani, hogy időben tudjunk indulni. De ha ennyire zavar…- álltam fel a táskája mellől.

- Miért, mennyi az idő? – állt meg a szoba közepén, és a szemével a mobilja után kezdett kutatni.

- Kilenc múlt tíz perccel. És félre jön a taxi. – tájékoztattam.

- Azért az annyira nem vészes, még van húsz percünk…

- Persze, de ha azt nézzük, hogy te ebben a tempódban fogod folytatni, és még reggelizni is akartunk… - csóváltam meg a fejem, majd inkább a fürdő felé vettem az utamat. Legalább én legyek kész, és akkor tudok neki is segíteni valamit.

Kicsit hihetetlennek tartottam, hogy én buliztam át a fél éjszakát, én ittam meg jópár év után egyszerre nem is tudom mennyi vodkát, erre ő, aki korábban visszajött, aludni, és aki csak narancslevet ivott, ő van rosszabb állapotban reggelre. Pedig állítólag Jackkel is el szoktak járni szórakozni, és éjszakázni…

Gyorsan fogat mostam, a szemem alatti karikákat kikorrektoroztam, szemceruza, szempillaspirál, labello, és már készen is nyilvánítottam magam. Hajamon egyszer-kétszer végighúztam a fésűt, majd mindent beszórtam a neszesszerembe. A zuhanytálcába bemászáskor igyekeztem legkevésbé összevizezni magam, több-kevesebb sikerrel. Kibányásztam mindkettőnk összes ottfelejtett cuccát, majd egy utolsó pillantás után elhagytam a fürdőt.

- Ezeket otthagytad! – ejtettem le az összes flakont drága szobatársam ágyára, és a ’jajj, Nati, így vizes lesz az ágyneműm’ jellegű sipákolásával nem törődve kiválogattam közüle az enyémeket.

A szobámba visszaérve a zsákmányomat is bepakoltam a bőröndbe, becipzároztam azt, és elégedetten állapítottam meg, hogy még van negyed óránk.

- Peter, ha sietsz, még tudunk reggelizni is. – húztam ki a bőröndöm az előszobába, az ajtóhoz.

- Jó, lehet nem is akarok reggelizni… - jött a morgás a szobájából. Én gyorsan átnéztem, hogy tényleg nem hagytam-e semmit a szobámban, majd a nappalit átfésülve összeszedtem lassú barátocskám maradék cuccát.

- Ezeket se felejtsd itt. – léptem be hozzá, majd mikor felmértem, hogy épp azt se tudja, hol áll a feje, inkább célirányosan beraktam mindent a táskájába.

- Nem láttad a töltőm véletlenül? – fordult felém, mikor már majdnem mindent elpakoltunk.

- De, a bőröndben van.

- Akkor most már ne túrjam ki, ugye? – vigyorgott rám, a szokott, csibészes vigyorával.

- Megköszönném, ha meg tudnád oldani nélküle a repülőutat…

- Akkor mehetünk! – húzta be a cipzárt a táskáján.

- Végre…

- Azért ennyire nem voltam lassú…

- Azért de… Kártyád megvan?  - kérdeztem, mikor már az ajtón léptünk ki.

- Meg. Amúgy milyen volt az este a Jégemberrel? – bökött fejével a szomszédos ajtó felé.

- meglepően jó… Tényleg, azt ígértem neki, hogy ma beszélünk… Hát ez ugrott. – néztem én is a zárt ajtóra. Biztos voltam benne, hogy Kimi még alszik, de ha fenn lenne sem lett volna elég időnk, hogy megbeszéljük a dolgainkat. Főleg, hogy én sem tudom, hogy mi akarok kihozni mindebből.

Végül csak a reptéren volt időnk reggelizni, ott is csak futtában. Kateék még nálunk is többet késtek, így igen csak kapkodnunk kellett magunkat.

- Nehogy aludj! – kapta ki a fülhallgatómat a kezemből Kate, mikor már a repülőn ültünk. – Mesélj, milyen volt!

- Hát… Jó! – néztem rá, egy halvány mosollyal.

- Ennek örülök! Részletesebben?

- Nagyon jó…

- Naialie!

- Jó, hát egész kellemes volt az este. Semmi emlékkép nem jött elő az alkoholtól, pedig…

- Ettől féltél nagyon régóta, tudom. És tényleg semmi nem volt?

- Nem, egyáltalán semmi. Pont olyan volt, mint régen. Annyi különbséggel, hogy most más volt a társaság. – húztam el egy picit a szám.

- És akkor ez azt jelenti, hogy ezentúl visszaszoksz a rendszeres alkoholizálásra? – nézett rám félve.

- Nem. Semmiképpen sem. Egyrészt nem tudom, vajon egyedül mennyire lenne más, másrészt azóta változtak a dolgok. Ha úgy jön össze a társaság és az alkalom, akkor iszom, ha nem, akkor nem kapom elő a szekrényből a whiskys poharat, és iszogatok magamban.

- Ez azért megnyugtató.

- Miért, azt hittétek, hogy fogom magam, és visszaállok? – nevettem fel.

- Hát felmerült bennünk, hogy valamennyire visszatér a régi ’Nati’.  –vallotta be vonakodva.

- Ne aggódj, nincs olyan, hogy ’régi Nati’. Mióta Nati létezik esélye sincs Nórának visszatérnie. Semmilyen formában sem.

- Te tudod. – hagyta rám egyből, de azért egy sóhajtással jelezte, hogy még mindig nem tetszik neki teljesen a dolog.

Természetesen végig mellettem állt, ahogy egy igazi jó barátnőhöz illik, de soha nem tudta teljesen megérteni, hogy mit miért tettem. Mindig próbált rávenni, hogy óvatosan nyissak a szüleim felé. Az, hogy ma már nagyon nagyon néha kommunikálunk, az is az ő sikere.

- Várj, és mi a helyzet Kimivel? – állított le megint, mikor be akartam dugni a fülemet.

- Abban állapodtunk meg, hogy majd ma beszélünk, csak hát ez nem jött össze.

- És miről szeretnétek beszélni? – mosolygott olyan tipikus mindent tudó barátnős mosollyal.

- Hogy mi legyen.

- Mert mi volt? – húzogatta a szemöldökét is hozzá.

- Jól éreztük magunkat együtt… Jó, csókolóztunk is, néhányszor. – tettem hozzá sürgető kézmozdulatát látva.

- Néhányszor?

- Ja.

- És milyen volt?

- Milyen lett volna, nagyon jó!

- És mit szeretnél, mi legyen a folytatás?

- Nem tudom…

- Mi az, hogy nem tudod? – csattant fel egyből.  – Azt mondtad, hogy jól érezted magad vele! Elfelejttette veled az alkohol hatására megjelenő rémképeidet, és még jól is csókol, mi ezen a nem egyértemű?

- Kate… Semmit nem tud rólam! Így persze, hogy szívesen lenne velem együtt, mert egész jól összekapartatok. De  mi lesz, ha megismer, és rájön, hogy neki nem kell egy érzelmi és idegroncs nő, aki csak az orvostudománynak köszönheti, hogy nem emberi roncs is egyben? – mondtam ki azt, amitől a legjobban féltem.

- Nem vagy roncs Nati, ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből!...

- De igen!

- Hidd el, Kimi sem hinné ezt! Tény, hogy nagy veszteségek értek, de feldolgoztad őket, valamennyire sikerült túllépned a dolgon. Egy hős vagy, Nati, nem egy roncs. Ne butáskodj már! – fogta meg a kezem.

- Köszönöm, hogy így látod, de belülről nekem más a véleményem…

- Persze, mert nem látod magad! Te is hányszor mondtad már, hogy belülről egy kűrt sem lehet rendesen megítélni! Szerintem ezzel is így vagy.

- De Kate… Én nem akarok megint elveszíteni valakit! Nem akarom azt, hogy egy ideig tök jól elvagyunk, aztán besokall. Csodálom, hogy ti sem tettétek, de ti már gondolom nem mernétek elhagyni. – eresztettem meg egy óvatos mosolyt, majd újra komolyan folytattam. – Értsd meg, azt nem tudnám elviselni, hogyha tőle is el kellene válnom egy idő után. Félek, ő olyan ember, akit nagyon meg tudnék szeretni, és nem akarok megint összetörni…

- Nem fogsz, higgy nekem! Így, amennyit láttam belőle, nem olyan embernek tűnik, aki csak úgy ripsz-ropsz megfutamodna, a múltad miatt. És, szerintem, sokkal többet nyerhetsz vele, ha megpróbáljátok. Rengeteg jó élményed lehet! Nem zárkózhatsz el a világtól Angyalka!

- De…

- Ne legyen ’de’, kérlek! – nézett rám könyörögve, én meg nem tudtam újabb jó érvvel felhozakodni.

Tényleg csak el akarom magam szigetelni a világtól? Az oké, hogy el akarok szakadni a régi énemtől, de a jó dolgokat megtarthatom. És Nóra nyitott volt, mindenki felé. Mindenben benne volt, amiből csak egy kicsi jó is származhatott.

- Jó… Majd írok neki, ha leszálltunk… - bólintottam rá végül barátnőm unszolására.

- De ugye, nem csak miattam?

- Nem… De most már tényleg alszom, jó? Rövid volt az éjszaka! – mosolyogtam rá, végre szívből.

- Jó éjt! – vette elő ő is a zenéjét, majd Johnnak dőlve megpróbált elaludni. Én meg a zene segítségét kérve próbáltam minden kóbor gondolatot kiűzni a fejemből, és aludni, nyugodtan.

…

A zürichi repülőtér termináljában, a csomagokra várva kapcsoltam vissza a telefonomat újra. 2 nem fogadott hívás várt, és egy SMS. Mindhárom Kimitől.

Szépen megléptél, mondhatom! Gondolom most még a repülőn vagy., ezért nem veszed fel. De ne reménykedj, amint megint Európában leszek, megkereslek. Addig is kellemes napot! Kimi