Hetedik"

A hetek a megszokott nyugalomban teltek. Minden nap edzés, munka, és ha belefért, akkor kórház. Rohanás, de mégis nyugi. Minden belefért, az időmbe, amit szerettem volna, de azért zsúfolva. Az elején néha még gondoltam a szőkére, de egy idő után már nem is nagyon jutott eszembe. Meg volt a magam szórakozása. Március elején világbajnokság, finálé. És mi benne voltunk. Mind a négyen! Ebből következően több mint a fél napot benn töltöttük a csarnokban. És szinte mindent együtt csináltunk, csak a jégen voltak külön edzéseink. Meg, amikor a másik páros jégen volt, addig mi többnyire nem lazsáltunk, hanem valamelyik edzőteremben fárasztottuk magunkat.

Ezt csak a nagyim, és Pete párja fogadta kicsit rosszul, de megoldottuk, hogy velük is legyünk. Ilyen szempontból Johnék jól jártak, mert alapból is egész nap együtt voltak. De azért én nem bírtam volna ki folyamatosan az idiótámmal. Még barátként is sok lett volna, ha akár egy héten át napi 24 órában össze lettünk volna zárva. Túlságosan lefárasztottuk a másikat a hülyeségeinkkel, és hogy mind ketten az abszolút tökéletesre mentünk. Remek páros voltunk, de stressz alatt jó, hogy volt idő amit külön töltöttünk. Így nem verem be a fejét a hisztijei miatt, hogy nem leszünk a legjobbak. És ő sem huzigálja ki egyesével az összes hajamat hasonló okok miatt.

-  Fiatalok! – Robbant be edzőnk egyik délután a tornaterembe, ahol nyújtottunk. – Nincs kedvetek átöltözni, és a tárgyalóba jönni?  Rapsber beszélni akar veletek.

- Tehát, ha nincs kedvünk,a kor is menni kell. – fordított John, miközben elterült a padlón.

- Hé, értékeld az udvariasságot! - csapott a lábára Pete.

- Legalább a látszatát meghagyta a választási szabadságunknak! – böködte a hasát Kate.

- Azt lehet tudni, hogy nagy vonalakban miről lesz szó? – érdeklődtem. Nem gyakran voltunk behívva a tárgyalónak nevezett szobába. Főleg négyen nem.

- Őszintén fogalmam sincs. De olyan átlagos feje volt.

- Köszi Manyus, ezt most hogy érted? – tápászkodott fel barátnőm, majd engem is felhúzott.

- Hát, hogy nem volt vészjósló feje, mint nekem most van, hogy Manyusnak szólítottál.

- Ez nálad a vészjósló fej? - forgatta a fejét John - Inkább a megszállott pedofilhoz hasonlít! De ez! Na ez már vészjósló!

- Már megyünk is öltözni! –tápászkodott fel Pete, megelőzve az esedékes vitát.

- Zuhanyozni ne felejtsetek, mert valami öltönyös figura is volt vele, és nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyen rólatok!

- Majd a te parfümmennyiséged elnyom minden mást! – pattant fel John nevetve, és azzal a lendülettel ki is rohant az ajtón. De biztosan hallotta a folyosón is Petert, ahogy azt üvölti, hogy az ő bűzét semmi nem nyomhatja el. Hiába, fiúk.

- De én nem leszek ott, úgyhogy mondjátok meg neki, hogy használjon ő is valamilyen illatszert. – válaszolt nyugodtan az edzőnk. Nem szokott sok parfümöt használni, de mindig jobb illata van, mint nekünk. Ez abból származik, hogy többnyire egy verseny, vagy komolyabb edzés után ölelgetjük, amikor a párunk, aki szintén részesül a jóból, ugyan olyan kimelegedett, mint mi magunk. Ezért jegyezte meg egyszer Kate, hogy mennyivel frissebb illata van, mint Johnnak. Ettől fogva John szemében olyan, mintha liternyi kölnit locsolna magára reggelente.  

- Hogy érted azt, hogy te nem jössz?

- Engem nem rakhat össze Rapsber semmi féle öltönyös pasassal anélkül, hogy te ottlennél! Mi lesz így velünk?

- Jó, mi se akarunk menni, de ha nekünk kötelező, akkor te is jössz. – Zárta le a vitát Pet.

 Nem tudom, hogy Manyus, rendesebb nevén Johannes, mit tudhatott, miről szeretne velünk a főnök tárgyalni, de látványosan jól esett neki, hogy szükségünk van a kíséretére. Kevés olyan dolog van velünk kapcsolatban, amibe neki hivatalosan nincs beleszólása, és gyakran azokban is kikérjük a véleményét. És ezzel Rapsber is tisztába van. Roppantul érdekel, miről akar velünk társalogni!                                                           

…

Nem sokkal később már a tárgyalónak nevezett nagy szobában ültünk, egy hosszú asztal mellett. Egy másik asztal ezzel átellenben állt, amellett is székek sorakoztak. Az asztalokon üvegpoharak, és ásványvíz. Komolyan, mint egy igazi megbeszélésen!

- Nem azt mondta Rapsber, hogy üljünk le, és mindjárt itt lesznek ők is? – fészkelődött Pete a széken. - Ennyi késésért én már rengeteg plusz kört kapnék!

-  Majd ha te leszel a létesítmény vezetője, akkor késhetsz. – Próbált felnőttesen viselkedni Manyus. Bár ugyan olyan melegítő szettben, mint a miben mi ültünk ott, sőt, a papírgalacsin röptető versenybe beszállva ez nem volt annyira hatásos.

- Itt is volnánk! – Lépett be percek múlva a főnök,  három szintén öltönyös fazon kíséretében. – Kérem foglaljanak helyet, és engedjék meg, hogy röviden ismertessem a sportolóinkkal, és edzőjükkel, hogy miért is vagyunk itt.

Az urak leültek, mi rendeztük sorainkat, és igyekeztünk összeszedni a galacsinokat, majd Rapsber belekezdett.

- Mint tudjátok, intézményünket, és a ti munkátokat is támogatja a Rexona…

- Ennek Mr. Illatos a bizonyítéka! – Suttogta félhangosan John. Nálunk eddig tartott a komolyság. Hangosan nevettünk mind a négyen. És még szeretett edzőnk arcára is sikerült mosolyt varázsolni!

-  Kérem koncentráljatok! – Lett idegesebb Rapsber. Enyhén kisebbségi komplexusa van, mint az a főnököknél lenni szokott. Nem viseli jól, ha nem ő van a z abszolút középpontban. – Arról nem tudom, hogy vannak-e információitok, hogy már sportokat is támogatnak. Ezek közül kiemelném a Formula One Racingben résztvevő Lotus- Renault csapatot. A reklámmenedzserek ötletével, mely szerint jót tenne a nyilvános kapcsolat a két csapat között, én is egyet értek. Ők is jó eredményeket tudnak felmutatni, mi is, és azzal mindenki jól járna, hogyha összefognánk. Kérlek hallgassátok meg Carla Hoffert a részletekről. – Kíváncsian dőltem hátra. Mit akarnak tőlünk? Korcsolyázzunk kisautókkal a kezünkben? Tanítsuk meg a versenyzőiket korizni? Már így is Renault a kicsi kocsim, és a többieké is. Nagy dolog nem lehet, ha a főnök belemenne, így, a világbajnokság előtt.

- Tisztelettel köszöntöm mindannyijukat, a Rexona illatszer gyártó cég nevében. Mint biztosan tudjátok, a Lotus- Renault egy régóta jól teljesítő csapat a Forma 1 ben. És önök is nagyszerűen szerepeltek, nemzetközi szinten is. – Mindenki felszusszant. Hát ha neki ez a nagyszerű, akkor mi lehet a fantasztikus. – Így hát arra gondoltunk, hogy mi lenne, hogyha a Rexona támogatásával szorosabb kapcsolatot létesítenének. Természetesen úgy, hogy ez egyik félnek se legyen megterhelő. Elsőként megismerkednének egymással. Később ott lennének néhány futamon, és ők is megnéznék az önök fontosabb versenyeit, bemutatóit. Közös fotózások, esetleg közös autogramosztás. Szponzori rendezvényeken pedig vegyesen jelennének meg. Persze csak olyankor, amikor ez mindenkinek megfelelő, és nem növelné nagymértékben az eddigi médiás megjelenésüket. Igyekszünk mindent úgy kialakítani, hogy a résztvevőknek a legmegfelelőbb legyen.

- Egy apró megjegyzés. – jelentkezett illedelmesen Pete, mikor a hölgy láthatólag befejezte a mondanivalóját. – Mi március elején világbajnokságon veszünk részt.

- És hol itt a probléma?

- Arra komolyan kell készülniük a versenyzőknek. Nem nagyon lenne idejük előtte minden féle promóciós rendezvényekre járniuk. – Szólalt meg higgadtan drága edzőnk. Na ezért kértük, hogy jöjjön. Én speciel már csak a gondolattól is idegbajt kaptam, hogy akármilyen autóversenyre utazzak felkészülés helyett. Kate meg még láthatóan emésztette a dolgokat. A műanyagpoharat forgatta a kezében megállás nélkül. Még az sem zavarta, hogy a maradék víz a padlószőnyegre csöpögött.

- Biztosan találunk rá megoldást! -  Pattant fel a főnök. – De a főbb vonalakba gondolom ti is beleegyeztek!

- A főbb vonalak azt jelenti, hogy idegen pasikkal pózoljunk mindenféle fotózáson? -  Próbáltam felmérni a dolgokat.

- Meg, hogy ingyen ott lehetünk a Forma1en! – Szállt be az összegzésbe John. – Jó, mintha ez rajtam kívül bárkinek is pont szempont lenne…

- Érdekes embereket ismernének meg. Megtapasztalhatnák, hogy hogyan megy a világbajnoki címért való küzdés más sportágaknál. És nem utolsó sorban az önök ismertségét és támogatását is növelné, a híres pilótákkal való megjelenés. – A nőnek az idegesítő mondanivalója mellett rendkívül zavaró hangja is volt. Magas hangon beszélt és a c és sz betűknél valahogyan cincogott is. Komolyan mondom, ha sokáig folytatja a szövegelést megfájdul a fejem. – És mint ezzel tisztába vannak, az autóversenynek rengeteg rajongója van. Így ha önöket a kedvenceikkel látják, akkor rengeteg lelkes szurkolóval gazdagodhatnának. – Ebben a pillanatban hangos recsegéssel-ropogással széttörött Kate pohara.

- Nekünk bőven elég annyi szurkoló, ahány tényleg szívből szeret minket. Mi nem azért csináljuk a sportot, hogy sokan szurkoljanak nekünk, hanem mert élvezzük. És igen, persze jó érzés, ha odajönnek, és örülnek nekünk. De azért mert azt azért teszik, amit elértünk. Mert büszkék ránk a teljesítményünk miatt. Nem pedig azért, mert minden féle autóversenyzővel látnak együtt. – Nézett elszántan a reklámmanagerre. Szerintem részünkről itt le is van tudva a dolog. Nincs semmi féle kapcsolat. El vagyunk mi magunk. A többiek arcán is a teljes elzárkózást láttam. A testbeszéd minden nyelven jól érthető jelzéseivel adtuk a világ tudtára, hogy nincs túl sok kedvünk a dologhoz.

- Persze, azzal mindenki tisztában van, hogy nem azért fogadták el az ajánlatot, és nem azért fogadtuk el mi sem, hogy a rajongóinkat összevegyítsük. Ez csak egy várható pozitív mellékhatás! – Szólalt meg először a Lotus – Renault képviseletében lévő pacák. Vagyis hát gondolom, hogy onnan lehetett. – És gondolom meg tudjuk oldani, hogy gördülékeny legyen a felkészülés. A tétre menő első futam úgyis csak a március 16.-ai hétvégén van. Ha akkor önöknek versenye van, akkor senki nem várhatja el, hogy ott legyenek.

- Na ez a csávó egész korrektnek tűnik! Eddig. -  Hajolt oda hozzám Pete. Azt mindenki látta, hogy mond valamit, de hogy mit, az olyan halk volt, hogy csak nekem szólt. Ennyit arról, hogy illedelmes jógyerekek leszünk. Nem illik társaságban sugdolózni…

- Szerintem is! Viszont a nőt kidobhatnánk a fenébe! - suttogtam én is, csak azért is alapon vissza.

- Mondjuk egyik hétvégén találkozhatnának a versenyzők a pilótákkal! – jött Rapsber ötlete. – Vasárnap nekünk nincs edzés, esetleg akkor Ti is ráértek.

- Részünkről rendben van. Önöknek az megfelel? – Fordult hozzánk.

- Miért, egyáltalán elfogadtuk ezt a közös csapatos reklámos dolgot? – Kapott a lehetőségen John, hogy ránk is újra kíváncsi valaki.

- Igen, én ezt már egy héttel ezelőtt lefixáltam a Rexonával, csak most jutott rá lehetőség, hogy a Lotus – Renaulttal is hivatalosan tudunk beszélgetni, avattalak be titeket. – Mosolygott a főnök. Hát én meg tudnám fojtani kanál víz nélkül is…